Tévhitek a telenovellákról

Gondoltam itt az ideje, hogy írjak egy hosszabb cikket is, ezúttal a telenovellákkal kapcsolatos tévhitekről..>

Tévhitek a telenovellákról

Sokan szeretik a telenovellákat, de van egy ellentábor is, akik lenézik ezt a műfajt és esélyt sem adnak annak, hogy megértsék miről is szólnak ezek a sorozatok. Következzen tehát néhány tévhit a telenovellákkal kapcsolatban, csakhogy végre tisztába tegyük a dolgokat..

A telenovella egy szappanopera?

Nem és határozottan nem! Sokan összekeverik a két műfajt és rengeteg újságcikkben is szappanopera néven említik a telenovellákat, hozzáteszem hibásan, hiszen ezeknek az újságíróknak valószínűleg fogalmuk sincsen, hogy mit takar pontosan a szappanopera.  Valóban hasonlít egymáshoz  a két műfaj, de korántsem ugyanaz, vannak bizony különségek a kettő között: a szappanopera a televíziós filmsorozatok egyik altípusa. A latin-amerikai telenovella különálló műfaj, de a szappanoperával rokon. [forrás: www.wikipedia.hu]. További különbség a részek számában figyelhető meg, hiszen míg a telenovella egy behatárolt kb.120-200 részes, folytatásos műfaj, addig a szappanoperának nincs előre meghatározott száma, sőt akár évekig is eltarthat a sikerétől függően. Tehát a Barátok közt például egy szappanopera, hiszen már kb.10 éve tart és még mindig nincs vége, addig a novellák általában fél évig tartanak. Arról nem is beszélve, hogy a felépítése és a történetvezetése is más a két műfajnak. 

Mindegyik ugyanarról szól:

Ez sem teljesen igaz, mert ez az adott telenovella műfajától függ. Ugyanis sokféle telenovellát különböztethetünk meg a műfajon belül: a klasszikus rózsanovella, a kosztümös/történelmi novella, modern novella, birtokon játszódó novella..stb. Valószínűleg sokan a klasszikus rózsanovellákra gondolnak, amikor is a középpontban egy szép, szerethető, szimpatikus, de szegény lány szerepel, aki beleszeret egy gazdag, jóképű férfiba de nem lehetnek egymáséi, mert a háttérben ott leselkedik egy gonosz nő, akinek szintén arra a férfira fáj a foga. A rózsanovellák valóban erről szólnak, kiélezve a szegények és gazdagok közötti ellentétet is a központi téma, a szerelem mellett, de nem szabad elfelejteni, hogy azért nem egy az egyben ugyanaz mindegyik, mindig van egy apró eltérés. Mivel a telenovella műfaja Mexikóból ered, valószínűleg azért is hangsúlyozzák ezt annyira minden alkalommal, hiszen ott elég nagy a kontraszt a két réteg között. De ha megnézzük a Telemundo által gyártott novellákat, mint pl: Reina de corazones (Emlékezz, Reina!) akkor azért láthatjuk, hogy inkább hasonlít egy amerikai akció sorozatra krimis elemekkel, mint egy rózsanovellára, pedig ez is telenovella. Szóval nagyok az eltérések a műfajon belül és mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Bár alapvetően vannak közös elemek a rendezőktől/producerektől függően, de azért megfigyelhetjük, hogy ahány telenovella, annyi történet.

Mese felnőtteknek?

Sokan úgy tartják, hogy a telenovella olyan, mint egy mese felnőtteknek. Hiszen például a rózsanovellák tele vannak meseszerű, abszurd elemekkel, nagy időugrásokkal és irracionális cselekdetekkel, történésekkel. De a felnőttek is voltak egyszer gyerekek, és pontosan tudják, hogy azért van különbség a kettő között. Szeretünk hinni a csodákban, elmenekülni egy fantázia világba, ahol bármi lehetséges. Az emberek szeretik a történeteket, vagy olvasni vagy nézni, de az alapvető emberi tulajdonság, a kíváncsiság nem tűnt még el a nézőkből, így érthető, hogy mindenki izgatottan várja a következő részeket. A mai, stresszes világban pedig nagy szükség van a kikapcsolódásra, így érthető miért is ragadnak ott sokan a  képernyő előtt. Ennek pszichológiai okai is vannak.

A telenovella egy bugyuta műfaj:

Ezt általában azok mondják, akik nem is ismerik magát a műfajt. A telenovellák Mexikóból erednek, az 1950-es évektől kezdődően, de állítólag az első telenovella brazil volt. Sokan lenézik a telenovellákat, mert úgy gondolják, hogy a készítők hülyének nézik a nézőket, mert egyszerű a történetvezetése, amiből könnyedén kilehet találni a folytatást. De ez nem igaz, mert vannak telenovellák, amik sokszor kiszámíthatatlanabbak,mint az amerikai krimi sorozatok. Vannak akik igénytelennek tartják a műfajt, de az igénytelenség főleg a brazil novellákra és nem a mexikóiakra jellemzőek. A telenovellák erős érzelmekről szólnak, valódi emberi problémákat és konfliktusokat megjelenítve, amiből a nézők is tanulhatnak és megoldást találhatnak a saját problémáikra is. Tulajdonképpen erős pszichológiai hatása van, mert azonosulunk a főszereplővel, mi is az élete részéve válunk azzal, hogy nyomon követjük a mindennapjait. A többi karakter is családtaggá válik, valakit mindig felfedezhetünk a különféle személyiségek között és rendszert ad az életünknek, hogy pontban 5-kor kezdődik a jól megszokott sorozatunk, a várva várt folytatással. Ha nem néznénk, hiányoznának a szereplők. Arról nem is beszélve, hogy mivel főleg nők nézik, úgy érzik, hogy a vágyaikat jelenítik meg ezek a telenovellák, amik az igazi, romantikus szerelmet idealizálják, azt, amit a valóságban nem is élhetnek át.

Csak unatkozó háziasszonyok és nyugdíjasok nézik:

Sokan azt hiszik, hogy csak a ráérő nyugdíjasok, unatkozó háziasszonyok és a terhes kismamák vevők a telenovellákra, de szerintem ez nem így van! Ez egy kortalan műfaj, széles és változatos nézőtáborral, hiszen a kislányoktól kezdve a középkorú nőkön át az idősebb korosztály is kiváncsi rá. A 12 évesek, 20 évesek ugyanúgy megnézik, mint a munkából fáradtan hazaérő 30-40 évesek, akiknek ha megérkeznek ez jelenti az egyetlen, gyors kikapcsolódást.

Mindig ugyanazok a színészek szerepelnek benne:

Nyilván egy telenovellát akkor tudnak exportálni külföldre, ha már ismert és bejáratott nevek szerepelnek benne. Hiszen mi is arra a sorozatra vagyunk kíváncsiak a jó történeten túl, amelyikben kedvenceink is szerepelnek.  Nem biztos, hogy mindenki vállalná a sokszor hosszú és kimerítő forgatási napokat, amiket a telenovella színészeknek kell végigcsinálniuk, hogy gyorsan lépést tartsanak a forgatással, ugyanis ez egy futószalagon gyártott műfaj és sokszor aznap veszik azt a jelenetet, amit a nézők este láthatnak a TV-ben vagy hirtelen módosítják a forgatókönyvet. Épp ezért a színészek nem tanulják meg az egész forgatókönyvet, hanem a rendezők utasítják őket egy apró, láthatatlan fülhallgatón keresztül, hogy mit kell mondaniuk az adott jelentben. A telenovellák rendezői  belterjes színészekkel dolgoznak együtt, mert a siker sokszor a jó színészeiken múlik és semmit sem szeretnének a véletlenre bízni. Van pár jól ismert rendező, producer akik  a régi sikereiken felbuzdulva hozzák a megszokott színvonalat pl: Salvador Mejía, José Alberto Castro, Nathalie Lartilleaux…stb. Ők is azokat alkalmazzák, akikkel el lehet adni a történetet, mint Maite Perroni, Thalía vagy Fernando Colunga és egymás után több telenovellában is szerepeltetik őket, mert a nézők kedvenceivé váltak.vannak bukócsillagok is, mint pl: William Levy, aki az Árva angyal nagy sikere utána az egyik legnagyobb telenovella színésszé vált, de a Vihar bukásával sajnos már el is tűnt a süllyesztőben és már nem alkalmazzák a Televisa-nál. De azért mindig feltűnik néhány új mellékszereplő, akikből később még főszereplő is válhat pl: Ana Brenda vagy Aaron Díaz,  a telenovella sztárok is cserélődnek egy idő után, nagy a fluktuáció, mindig lesznek újabb és újabb kedvencek és tehetségek.

írta: Princesa (c)